Balatongyörök településtörténete

Balatongyörök a Keszthelyi- és a Szigligeti-öböl által határolt földnyúlványon helyezkedik el. A terület az őskor óta lakott volt. A kőkorszakból kőbalta, a Kr.e. III. századból rézfejsze került elő. A Kr.u. III. századból származó római telep és fürdő maradványait tárták fel a Balaton-parttól párszáz méterre a Szépkilátó tövében.

A középkori falu a római településre épült. Nevét 1121-ben említik először az Almádi (ma Monostorapáti) Apátság alapítólevelében. Nevét valószínűleg Szigliget urának, II. Atyusz bánnak Gyürk nevű fiáról kapta.

A török időket viszonylagos épségben vészelte át. 1696-ban Meszes Györök néven említik, mert az itt élők a halászat mellett elsősorban a mészégetéssel foglalkoztak. 1734-től a falu Festetics Kristóf tulajdonába került.
A falu életében gyökeres változást a 20. század eleje hozott. Megjelentek az első fürdővendégek, megépült a falut átszelő vasút (1902), strandfürdőt építettek (1907). Meszes Györök nevét Balatongyörökre változtatták.
A strandhoz szükséges területet Festetics (II.) Tasziló gróf adta át a györökieknek tulajdonjoga megtartása mellett. Az 1910-es években parkosították a strand területét. Az akkor ültetett platánsor ma is dísze a strandnak. A fürdőtelepet 1920-ban üdülőhellyé nyilvánították, 1932-ben elkészült a strand melletti móló.
A hajdan egy Balaton-parti utcából álló településen a fürdőélet megindulása miatt megkezdődtek az építkezések, kialakult a villasor, új utcák születtek. 1990-ben a község elnyerte az Európa legszebb falvainak járó Európafalu (Prix d'Honneur) címet.